B�r mindannyian rengeteget foglalkozunk mind a m�lttal, mind a j�v�vel, de eg�szen biztos, hogy sem egyikben, sem a m�sikban nem tudunk �lni. Kiz�r�lag csak a m�ban. Szerencs�nkre �let�nk minden mostani perce-, �r�ja- �s napja �j, kihaszn�lhat� lehet�s�gek forr�sa is. De, a ma is csak es�ly. Lehet�s�g. Nem t�bb, nem kevesebb. Kiv�tel n�lk�l, mindig t�l�nk (is) f�gg, mennyit-, hogyan- �s mire haszn�lunk a jelen lehet�s�geib�l. Minden m�lt a jelenben fejez�dik be. Minden j�v� csak most kezd�dhet. Minden �t, cselekv�s, v�ltoz�s, minden c�l megval�s�t�sa a jelen pillanatban tett els� l�p�ssel, az els� gondolattal kezd�dik. Nem v�letlen�l fedezik fel, illet�leg hangs�lyozz�k �jra- meg �jra az egym�st k�vet� kult�r�k a pillanat kihaszn�l�s�nak fontoss�g�t �s nagyszer�s�g�t. B�rmilyen m�lt �ll m�g�tt�nk �s b�rmilyen j�v� is v�r r�nk, valamennyien a pillanat gyermekei vagyunk. Az egym�st k�vet� pillanatok�. Tetszik vagy sem, a vil�g, amit mi emberek val�ban magunk�nak mondhatunk, a pillanat vil�ga. Az egym�sra rak�d� pillanatok�.

 

Mint annyi mindenben, �gy abban sem vagyunk egyform�k, hogy mik�nt �s mennyire tudjuk kihaszn�lni �s teljes val�nkkal �t�lni jelenbeli sz�p pillanatainkat. Sz�mos t�nyez� befoly�solja, hogy akkor �s ott k�pesek vagyunk-e eg�szen �tadni magunkat a pillanat var�zs�nak. Bizony, �ltal�ban ritka, hogy mindenr�l elfelejtkezve teljesen belevesz�nk egy gy�ny�r�s�ges, m�l� pillanatba. Ha m�gis, az ilyen pillanatokat azut�n esz�nkben, lelk�nkben �rizz�k, sokszor eg�sz �let�nk�n �t. Nosztalgikusan fel-felid�zz�k az ilyen alkalmakat, hol energi�t mer�tve bel�l�k, hol megakad�lyozva, hogy egy �jabb nagyszer� �lm�nyt ki�lvezz�nk. Igen, legszebb pillanatainkat a kellet�n�l t�bbsz�r zavarja meg mind a m�ltid�z�s, a valaha volttal val� �sszehasonl�t�s, mind a v�rakoz�s egy el�rhetetlen�l ide�lis j�v�re.  

 

Ha val�ban kedvez� eredm�nyt szeretne el�rni �nmaga-, illetve saj�t lehet�s�gei megtal�l�s�ban �s v�gyai megval�s�t�s�ban, alapvet�en igyekezzen elfelejteni azt a sz�t „majd”! Ez egy gyilkos sz�. A cselekv�s rendszeres halogat�sa meg�li a lehet�s�geit, elpuszt�tja a v�gyait. Ne halogasson! Sosem tudhatja, lesz-e m�dja azt a valamit megtenni egy perc, egy nap, egy �v m�lva. De most van. Akkor rajta! Persze, nem azt mondom, hogy gondolkod�s n�lk�l ugorjon fejest a dolgokba. �rtelmes ember ilyet nem tesz. Azonban �ri�si k�l�nbs�g van a szorong�s, aggodalmaskod�s �s a higgadt m�rlegel�s, de �pp �gy a t�tov�z�s �s a megfelel� id� el�rel�t� kiv�laszt�sa k�z�tt is. K�ts�gtelen, hogy bizonyos b�tors�g �s kock�zatv�llal�s gyakran sz�ks�ges mind a kezd�shez, mind a folytat�shoz. Ugyanakkor gondoljon csak bele, h�nyszor k�vetkeztek be a val�s�gban azok a dolgok, amelyek a f�lelmeiben megjelentek!

 

A „most” nyilv�nval�an d�nt�st ig�nyel. Sokszor egy�ltal�n nem k�nny� d�nteni. N�ha, jogosan att�l tartunk, hogy nincs el�g inform�ci�nk. Ez�rt vagy m�s okok miatt neh�z v�lasztanunk a lehet�s�gek k�z�l. Van, hogy meg kell �rnie egy d�nt�snek. T�bbnyire azonban a d�nt�s, a cselekedet egyes val�s, de gyakrabban csup�n elk�pzelt k�vetkezm�nyeit�l f�l�nk. F�lelmeinket nem szabad lebecs�ln�nk, m�r csak az�rt sem, mert elhagyhatatlan k�s�r�ink. De meglehet�sen megb�zhatatlanok.  Esetenk�nt azonban egyszer�en csak k�nyelmesek, "energiatakar�kosak" vagyunk. Igen �m, de tudnunk kell: „nem d�nteni” is d�nt�s, „nem tenni” is cselekv�s, amely mindenk�ppen hat�st gyakorol az �let�nkre. Ez�rt sok ember, aki – k�pletesen vagy ak�r a val�s�gban – gy�ny�r� h�zat �r�k�lt, egy fokozatosan lepusztul� h�zban �l, amely v�g�l a fej�re omlik.

 

"...�s nem el�g akarni, de tenni-tenni kell. A j�sz�nd�k kev�s!" /V�czi Mih�ly/